Választási kampány I

A reprezentatív demokráciák jellemzői közé tartozik, hogy visszatérő intervallumokban kikérik az ekkor szuverénként emlegetett választópolgárok véleményét arról, hogy ki képviselje őket a következő törvényhozási periódusban. Az országgyűlési választásokat, elnökválasztásokat, önkormányzati választásokat, egyes országokban tartományi választásokat ilyenkor választási kampány előzi meg, melyben a saját tábor mobilizálása és az egyre növekedő bizonytalan szavazók kegyeinek elnyerése az elsődleges cél. A kampánykézikönyvek szerint ilyenkor olyan témákat érdemes a nyilvánosság számára mediálisan prezentálni, melyek egyszerre a saját oldal, a saját jelölt erősségét és az ellenfél gyenge pontját húzzák alá. Az időzítés szintén fontos szerepet játszik. Egy-egy téma „élettartama” az iparból ismert termékélettartamhoz hasonlóan (tervezés – fejlesztés – piacbevezetés – a break-even-point elérése – profitrealizáció) egyre csökken. Jelenleg régiótól és az elérni óhajtott célcsoport nagyságától függően átlagosan 4-6 hétről beszélnek az ún. spindoctorok, a jelöltek és a pártok kampánytanácsadói. Így egy január végi választásra december közepén ill. végén kell feltűnnie egy témának, hogy az pozitiív hatással bírjon a választások kimenetelére.

Németországban január végén három tartományban tartanak választásokat, Hessenben, Alsó-Szászországban és Hamburgban. Mindhárom tartományban kereszténydemokrata miniszterelnök (ill. Hamburgban polgármester) van hatalmon. És ha jelenleg nem is számít senki kormányváltásokkal, mégis jelentős veszteségeket jósolnak a véleménykutatók a konzervatív oldalon.

A tartományi választások jelentőségüket tekintve ambivalensek. Kijelenthető, hogy a hosszútávú pártpreferenciák és a személyi szimpátiák erősebben érvényesülhetnek tartományokban mint a szövetségi választásoknál. Nem számít kuriózumnak, hogy egy alapjában katolikus, agrárhagyományokkal bíró tartományt, mely a szövetségi választások során a konzervatív tábor biztos szavazatszállítója, egy szociáldemokrata kormányoz. Természetesen a tartományi választások a regionális problémák kezelése mellett, az aktuális szövetségi kormány értékelő indikátorai is. Gondolhatunk itt a 2005-ös északrajna-vesztfáliai választásokra, melynek kimenetele jelentősen hozzájárult a szövetségi választások előrehozatalához és így a Schröder-kormány bukásához. A jelenlegi helyzet azért érdekes, mert Berlinben nagykoalíció kormányoz. Kereszténydemokraták (CDU/CSU) és szociáldemokraták (SPD) szövetsegi szinten ideiglenes partnerek, a tartományokban azonban ellenfelek.

A szociáldemokraták a választások előtt két-három hónappal a egyes szolgáltató részlegek minimálbére mellett kampányoltak. December közepére egyezség is született és bár a témát próbálják ismételten felmelegíteni a minimálbér általános kiterjesztésének követelésével, a közelgő választások szempontjából mégsem sikerült magukat előnyösen pozícionálni. A kereszténydemokraták témái december 27-én a frankfurti repülőtér további bővítése, a tandíj kiterjesztése, az iskolarendszer reformja, az energiapolitika és a tartomány adósságkezelése voltak. Ekkor történt, hogy Münchenben két „migrációs háttérrel rendelkezö” fiatal egy idős férfit minden ok nélkül megtámadott és bántalmazott. Az incidenst biztonsági kamerák rögzítették. A képek prezentálását felháborodás kísérte, több konzervatív politikus is felszólalt, majd elcsöndesedtek, hisz három tartományban választás közeledik, és meg kívánták hagyni a témát kampányoló kollégáiknak. A belső (és külső) biztonság kérdése hagyományosan konzervatív téma, hesseni miniszterelnök, Roland Koch valóban készséggel vette fel a véletlen „ajándékot”. Frissnek ható elnevezéssel ún. nevelő-campek elterjesztését követelte (ilyen már létezik Hessenben, bár jogászok, kriminológusok és szociális munkások egyaránt megkérdőjelezik ennek az intézménynek az eredményességét), mely kifejezés az újnémet megnevezés ellenére egy foglalt fogalom a német történelemben. Revitalizálása több mint kétséges. Késöbb „külföldi bűnözésről” beszélt, nyilván az elkövetők migrációs hátterére utalva, és kitoloncolásukat követelte (Arról az apróságról megfeledkezett, hogy mindkét elkövető német állampolgár.).
A 90-es évek végén, mikor az országban élő külföldiek integrációjáról kezdődtek viták, melyben többek között a bevándorlást és a kettős állampolgárságot is jogi keretekbe foglalták, Koch aláírásgyűjtésbe kezdett a kettős állampolgárság ellen, amit a támogatók jelentős része félreértett: hisz a saját választói táborban az akció úgy épült be a köztudatba, mint a külföldiek elleni aláírásgyűjtés. Akkor idegengyűlölettel vádolták meg a késöbbi miniszterelnököt. Valószínűleg ennek elkerüléséért változtatott jelen esetben a terminológián és a „fiatalkori bűnözésnél” kötött ki. Az érvényes jog szigoritását követelte. Azt, hogy a 14 és 18 év közötti elkövetőkre a felnőtt büntetőjogot lehessen alkalmazni, hogy a 14 év alatti gyermekekre a fiatalkori büntetőjogot lehessen alkalmazni, valamint azt, hogy a bíróságok hamarabb hozzanak ítéletet egy-egy tett feltárása után. Ultimátumot állított a szociáldemokraták felé, hogy a választásokig jelöljék meg egyértelmű pozíciójukat.

A téma felvetése meglepetésként hatott, nem mondható, hogy a szociáldemokraták fel lettek volna rá készülve. Koch és kampánytanácsadói sikeresen helyezték el a témát a média összes szegmensében. A téma „forró” volt, tudósítottak a fejleményekről és az utcákon beszéltek róla a választópolgárok. Koch, mint a kizárólagosan kompetens felmentő sereg irányítója permanens jelenlétével egyszersmind sikerrel mutatott rá politikai ellenfele gyenge pontjára, hisz az SPD nem tudott a minimálbér vitával színen maradni, a fiatalkori bűnözés témát populizmusra hivatkozva pedig elvetette. A probléma maga legalábbis a szubjektív, érzett pozicióból reális, így minden téren egy tökéletesnek mondható kampányról van szó, melynek forgatókönyvét és stratégiáját példaként lehetne említeni.

Pár apró hiba megis becsúszott, ill. néhány dolog elkerülte a miniszterelnök és stratégái figyelmét. Leginkább az idő az, ami Koch ellen dolgozik. A fiatalkori bűnözés az elmúlt években Németországban a Szövetségi Stasztikai Hivatal (SBA) szerint csökkent. Természetesen az egyes esetek – egyébként helyesen – nagyobb figyelmet kapnak a médiában, nem utolsó sorban azért, mert a tettek intenzitása (brutalitása) valóban növekedett. Koch követelései, miszerit 14 év alatti gyerekeket is börtönbe lehessen zárni nem talált még pártján belül sem támogatókra, aktív elutasításra annál inkább. Ettől a gondolattól tehát meg kellett válnia. A vita során nyilvánosságra került további statisztikai adatok szerint Hessenben tart a legtovább egy tett és az ítélet között eltelt idő. Koch ezirányú követelése ezek szerint tartományának és saját kormányának, munkájának közvetett kritikája is.

Kriminológusok vissztérően elvetették a keményebb büntetések visszatartó hatását. A potenciális tetteseket a várható magasabb börtönbüntetés kevésbé tartja vissza a bűncselekmény elkövetésétől. A „lebukás” veszélye annál inkább. Ez azt jelentené, hogy több rendőrre, ügyészre, esetleg rögzítő kamerára lenne szükség. Koch az elmúlt évek során mintegy 1200 rendőr és 120 jogász (ügyész, bíró) állását építette le, így ezen a téren is inkább öngólként hatnak követelései. A tökéletesnek látszó kampány repedéseket mutat, tehát korántsem tökéletes. A legújabb közvéleménykutatások Koch támogatottságának további apadását mutatják, a szociáldemokraták ugyanakkor növekvő támogatottságot konstatálhatnak. Ezek tükrében a választópolgárok szerint Koch visszaél az emberek vélt, szubjektív ill. valós félelmeivel, választási stratégiai okokból instrumentalizálja azokat. A valós probléma megoldása számára nem is annyira fontos, mint a választási győzelem.

Figyelemre méltó a heves, populizmussal határos, xenofób, rasszizmussal kokettáló követelések utáni higgadtnak mondható vita, mely a választások elött egy héttel érte el csúcspontját. Kampányszakértők szerint legalább egy hétre van még szükség, hogy a vita teljes hatása a választási magatartáson is érzékelhető legyen, ami többé-kevésbé a voksleadás napjára esik. Ami tehát a szociáldemokraták számára először egy szerencsétlen, komoly teherként indult, az legalábbis a jelenlegi állás szerint a legnagyobb mobilizátora a választásnak.

Merkel kancellárasszony, aki egyben a CDU elnöke is, egy korábbi beszédében figyelmeztetett a populizmus veszélyeire és az ellene való fellépésre. Úgy néz ki, hogy a választópolgárok komolyan vették a figyelmeztetést. Január 27-én a kampány valódi sikerességéről is döntenek.